A nyári felkészülési időszakban egyik Szent István beli csapattársammal, Fodor Andrással próbajátékra hívtak bennünket az Üllői útra. Úgy tűnik, nem okoztunk csalódást, hiszen ma mindketten a Ferencváros játékosai vagyunk - mondta Laci. - Hatalmas örömöt jelentett, amikor megtudtam, hogy számítanak ránk, tudom, sokan mondják, de esetemben is igaz: gyerekkori vágyam volt, hogy az Üllői úton védhessek.

Hogy lettél kapus?

Ifjabb koromban gyakorlatilag minden posztom megfordultam. Mezőnyjátékosként készültem a soros mérkőzésünkre is, amikor is az edzőm magához szólított, és elmondta, hogy a kapusunk nem tud jönni, így engem szeretne megbízni a kapunk őrzésével. Meglepő módon egészen jól ment a védés, így végül a kapuban "ragadtam". Egyre több pozitív visszajelzést kaptam, dícsértek, mondogatták, hogy van tehetségem a védéshez, így nem is bántam, hogy a "másik oldalra" kerültem, a lehető legtávolabb az ellenfél kapujától. Végülis egy kapus is szerezhet gólt...

Jelenleg azonban a kapuba is elég nehéz bekerülnöd, hiszen igen sokan pályáztok erre a posztra.

Igen, vagyunk néhányan kapusok, emiatt most valóban még a tartalék gárdába sem könnyű bekerülni. Ahelyett azonban, hogy ezen bosszankodom, annak szellemében készülök, hogyha bármikor lehetőséget kapok, tudjak azzal élni.

Azt a bizonyos lehetőséget már a felnőttek között is megkaptad. Első meccsedet alighanem sohasem felejted el.

Dunaújvárosban játszottunk felkészülési mérkőzést. A padon ültem, amikor a hazaiak kapusa csúnya orrsérülést szenvedett. Ekkor jelezte a szakmai stáb, hogy készüljek, be kell állnom. Elmosolyodtam, kénytelen voltam azonban észrevenni, hogy nem viccről van szó, én váltom a sérült újvárosit. Felvettem hát a kesztyűt és beálltam az újvárosi kapuba.

Hogy ment?

2-1-re nyertünk. Mármint a Fradi.